A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum az Erdély délkeleti részén elterülő Székelyföld központi részének, az egykori Udvarhelyszék néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti és természetrajzi múzeuma.A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint gyűjtőterülete Hargita megye nyugati részeit, vagyis a két Homoród, a Nagy- és Kisküküllő felső folyása menti területeket foglalja magába. E terület lakosságát a székelység képezi, amely a magyar nemzet legkeletibb csoportja (a csángókkal együtt). A nemzetiségi szempontból mozaikszerű összetételű Erdélyben is megmaradt tiszta magyar területnek. (Múzeumtörténet)A református kollégium gyűjteménye. A múzeum története a századfordulónHaáz Rezső tevékenységeA diktatúra éveiben1990 utánVálogatott irodalom(A teljes szöveg innen tölthető le:www.hrmuzeum.ro) A város tudományos-művelődési intézményeinek legrégebbike a Haáz Rezső Múzeum, ugyanakkor egyik legrégebbi Erdélyben is. A Gróf Bethlen János udvarhelyszéki főkapitány által alapított református kollégium könyvtárának első, 1797-ből fennmaradt leltárkönyve (Protocollum) a bizonyíték arra, hogy a könyvtár mellett már lerakták a régiség-, az érem- és az ásványtár alapjait. Ugyanakkor már létezett a fizikai-természetrajzi szertár, a csodás természeti ritkaságok, a klenódiumok, a támogatók címereinek, és a zászlók gyűjteménye. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot követő katonai megszállás, a világháborúk viszontagságai jelentős károkat okoztak a gyűjteményekben, de lassú gyarapodásuk töretlen maradt.Míg egyéb kezdeményezések terméketlenek maradtak, a Haáz Rezső (1883-1958) rajztanár által létrehozott népművészeti gyűjtemény közel négyezer tárgya megvetette az önálló múzeum alapjait. A gyűjtemény 1913-tól nyilvános és 1950-ben lett állami (rajoni) múzeum. Állandó székházat csak 1968-ban kapott, amely 1978-ban az Állandó Képtár épületével bővült. Ekkorra már létrejött a Tompa László és a Tomcsa Sándor emlékszoba.Újabb jelentős gyarapodásra a század utolsó évtizedéig kellett várni. 1990-ben újra egyesült a város muzeális jellegű, 76.000 kötetes Tudományos Könyvtárával – amelyből egykor a múzeum maga is kinőtt. Az intézmény, megszabadulva az ideológiai-politikai kötöttségektől, új fejlődési lehetőséget kapott 1994-ben, amikor visszakerülve a város fenntartásába, jogi személyiség, önálló intézmény lett. A város döntéshozói a kisebbségi lét viszonyai között, felismerve a kulturális intézmények fontosságát, addig el nem képzelhető mértékben támogatták azokat. Tisztességes költségvetés mellett biztosították a fejlődés feltételeit. A Szejke-fürdőn megkapta az Orbán Balázs sírja előtti egyhektáros területet, melyen az 1972-től kezdődően felállított székelykapu-sor alkotja egy szabadtéri múzeum csíráit. Terveinkben szerepel egy harangláb felállítása, amely kilátó is lehet. Lehetővé vált a Szejke-fürdőn egy ásványvíz-forrás körül a Székelyföld fürdő- és ásványvízmúzeumának felépítése is, amely az elkövetkező évek legfontosabb feladata.