Zetelaka, 1877. február 8. – Székelyudvarhely, 1967. július 16.

Közíró, tanulmányíró, lapszerkesztő, lapalapító. A székelyudvarhelyi római katolikus gimnázium diákjaként egyik szerkesztője volt az önképzőkör Ébredés című lapjának. Már ekkor megjelentek kisebb írásai a Székelyudvarhely című hetilapban. Magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett a kolozsvári egyetemen. Egyetemi évei alatt az Ellenzék munkatársa volt, de tudósított az Udvarhelyi Híradónak is. Tanári pályafutását Kézdivásárhelyen kezdte, ahol megalapította a hetente kétszer megjelenő Székely Hírlapot, melyet hét évig szerkesztett (1906-1913). 12 éven keresztül tagja volt a kézdivásárhelyi városi tanácsnak. A háromszéki városban jelent meg tanulmánya: Adatok a Petőfi kultuszhoz. Az első világháborúban főhadnagyként harcolt, többször kitüntették. Az 1917-1918-as tanévtől 1937-ig a székelyudvarhelyi római katolikus gimnáziumban tanított, amelynek 1931-1936 és 1945 között igazgatója is volt. Utóbbi időszakra nyugdíjasként hívták vissza, ugyanis a gimnázium tanárainak száma a háborús menekülés következtében megfogyatkozott.

Cikkei, tanulmányai az Ellenzékben, a Hírnökben, az Erdélyi Tudósítóban, az Erdélyi Szemlében, a Pásztortűzben, a Székely Közéletben jelentek meg. Tudományos munkássága az irodalom, egyház, hely és iskolatörténet területére irányult. Aktív szerepet vállalt Székelyudvarhely közéletében, külömböző egyletek által szervezett esteken olvasott fel, tartott előadást. Kiváló szónoki képességgel rendelkezett. Számos társadalmi és hivatalos tisztséget viselt, az 1940-es évek első felében vitézi széktartó volt. Városszerte nagy megbecsülésnek örvendett. Nyugdíjba vonulásakor Tompa László a Székely Közélet hasábjain így búcsúztatta: „... állandóan annyi téren vállalt munkát, felelősséget s lelkiismeretesen állott helyt akkor, amikor annyi a felelősséget kerülő, lelkiismeretlen .(...) Így vállalkozott minden tiszta és becsületes munkára, ahol szükség volt rá, úgy Kézdivásárhelyen, mint a világháború után Székelyudvarhelyen, de ugyanígy félre is állott, ha ez valamely ügy érdekében a legtávolabbról is szükségesnek látszott. (...) mi hisszük, hogy el fog jönni az ideje annak, -egy olyan tisztultabb kor-amikor életminta, nevelési példa lesz az emberek, különösen az ifjúság számára a Biró Lajosokból! (...) Férfiut énekeltem!”

Jelentősebb munkái: Püspöki biztosok és világi gondnokok főgimnáziumunknál, Székelyudvarhely, 1993, Neves jezsuita plébánosok és írok a székely anyavárosban, Székelyudvarhely, 1937, Udvarhely megye elhunyt jelesei az irodalomban, Székelyudvarhely, 1943, Visszapillantás a székelyudvarhelyi Baróti Szabó Dávid Róm. Katolikus gimnázium három és félszázados múltjára 1593-1943, Székelyudvarhely, 1943.