Csíkkozmás, 1886. február 18. – Máramarossziget, 1954. szeptember 14.

„1947 Mindenszentek ünnepén az ünnepi beszédet Boga Alajos tartotta a gyulafehérvári székesegyházban. Kissé elhízott alakjával a szószék peremére könyökölve tette föl bevezetőként a patetikus kérdést: Lehetünk-e szentek? A katedrális szentélyében, a kanonoki stallumok előtti padokban ülő kispapok összenéztek és elmosolyodtak a püspöki vikárius kérdésen, s ki lehetett találni, hogy mire gondoltak: a férfi szentek általába, Aquinói Szent Tamást kivéve, nem így néztek ki. Boga Alajos a szentbeszédben feltett kérdésre később vértanúságával válaszolt: Lehetünk szentek.“ (Jakab László tb. kanonok, ny. plébános, Csíkszereda, 1997. február 11.)

Boga Alajos Csíkkozmáson született 1886. február 18-án. Boga Alajos és Boga Katalin szülők fia. Alig 11 éves volt, amikor édesanyját elveszítette. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Csíksomlyón és Székelyudvarhelyen járt gimnáziumba, teológiát a bécsi Pazmaeumban tanult. 1910. július 13-án szentelték pappá. Káplánként működött Lemhényben, majd Szászrégenben. 1912-14 között a kolozsvári egyetemen folytatta tanulmányait. Ennek befejezéseként 1914-ben filozófiából szerzett doktorátust. Az I. világháború éveiben tábori lelkész. Ezt a szolgálatot olyan magas fokon látta el, hogy kitüntetésben részesült. Megkapta a nagy ezüst és kis ezüst vitézségi érmet. 1914-től kinevezték Csíkszeredába tanárnak. 1916-tól Kézdivásárhelyre nyert tanári kinevezést.Latint és történelmet tanított. 1929-tól a gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1931-től az Erdélyi Katolikus Státus referensévé nevezték ki. Ennek feladatai közé tartozott többek között, hogy a polgári személyek bevonásával igazgassa az egyházi tulajdonban levő javakat. Elmondhatjuk, hogy a Státus abban az időben gazdasági nagyhatalom volt. Igen sok szegény diák gimnáziumi továbbtanulását biztosította,ösztöndíjakat adott. 1933-tól az erdélyi iskolák főtanfelügyelője lett. A gyulafehérvári székeskáptalan tagja volt, iskoláskanonoki kinevezéssel. A magyar felsőház tagja lett. 1945-től vicarius generalisi minőségben Márton Áron püspök általános helynöke. Püspök úr letartóztatását követően az egyre terjedőbb békepap-mozgalomnak, amelynek az volt a célja, hogy a romániai katolikusságot elszakítsa a Szentszéktől, ő volt az egyik leghatározottabb ellenzője. Nemcsak hogy ő nem fogadta el, hanem papjainak is megtiltotta az ebbe való bekapcsolódást. 1950. május 10-ről 11-re virradó éjszaka tartóztatták le Gyulafehérvárott Boga Alajos vikáriust. Dr. Dávid László elbeszéléséből tudjuk, hogy amikor a hatósági emberek megjelentek Boga Alajosnál, hogy letartóztassák, nagy nyugalommal vette kezébe bőröndjét, amelyet már jóelőre előkészített. Fejére tette kalapját, majd sétabotjával olyan nyugodtan indult, mintha a közeli helységbe utazna. Letartóztatása után rövid időre a văcăreşti börtönbe szállították, majd Máramarosszigetre. Erre a helyre püspököket, egyházfőket, minisztereket internáltak. Valószínű róla is azt tartották, hogy titokban felszentelt püspök. Cukorbetegsége és kezdődő trombózisa megviselte. Sokat éheztették és kínozták, de nem tudták megtörni. Életben maradt, és később szabadult rabtársai mesélték, hogy magasfokú lelkiéletet élt. Elmélkedéseket és lelkigyakorlatokat vezetett. Naponta gyónt és gyóntatott. Az egyre erősödő trombózist figyelte, és előre megjósolta halálát. Ez be is következett 1954. szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Rosszullét vett erőt rajta, mesélte Vasvári Aladár prelátus, volt brassói főesperes-plébános. Lefektették, és közben vért köpött. Amikor látta a vért, azt mondta: „ Ez már a vég!” Feloldozást kért. Kezet szorított a körülötte lévőkkel. Bocsánatot kért mindenkitől, akit megbántott, és imádkozva elszenderült. Ezt követően éjszaka elszállították, és a hagyomány szerint valószínű, hogy a Tisza-parti csárdai vagy szegények temetőjében hantolták el. Semmi nem jelzi sírját. Vértanúságával igazolta, hogy mi is lehetünk szentek. Élete példakép, holtában is tanít, és arra buzdít bennünket, hogy mindig maradjunk hűek elveinkhez. A nehézségek és megpróbáltatások közepette is vállaljuk a helytállás és itthonmaradás keresztjét, mert mindig megkapjuk hozzá az isteni segítséget, kegyelmet.

”Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (In.15.,14.). Így szeretett minket Mesterünk, Krisztus. Hozzá lett hasonló életáldozatával és szeretetével dr. Boga Alajos pap bácsi. Szülőfalujának iskolája 2000-től az ő nevét viseli, templomában pedig emléktábla hirdeti hősies helytállását.