Kadicsfalva, 1731. december 3. – Székelyudvarhely, 1804. június 20.

Rendkívül sokoldalú volt. Tudós papként, elkötelezett pedagógusként, templomépítőként, munkáját tisztességgel végző egyházi hivatalnokként egyaránt a legtöbbet tette. Mindenik külön is elég lett volna életcélnak. De Isten az erre alkalmasakat több feladattal is ellátja. A ma Székelyudvarhelyhez tartozó Kadicsfalván született, ősi nemesi családból (a családnak birtokai voltak Oroszhegyen, Szentkirályon, Ülkében, Tibódon, Szenttamáson és Zetelakán is). Középiskolai tanulmányait iskolánkban végezte. Elsősorban szorgalmával és hitbuzgalmával tűnt ki tanulmányi évei alatt. Ennek köszönhetően már 1774-ben felvették az intézmény Mária kongregációjába. A jezsuita szerzetes-tanárok példája ösztönzően hatott rá, 20 éves korában beállott a renbe. A hittudományi tanulmányokat Nagyszombatban végezte, ugyanitt megszerezte a bölcseleti és teológiai doktori címet is. Ezután másfél évtizeden keresztül tanította a papnövendékeket: bölcseletet és teológiát Kassán és Kolozsvárt, egyházjogot Budán és dogmatikát Kassán. Ebben az időszakban dicsőítő beszédeket is írt, közülük némelyik nyomtatásban is megjelent. A jezsuita rend feloszlatása után hazatért szülőföldjére:

1774-ben kinevezték az udvarhelyi plébánosi és a gimnázium igazgatói állásába. Ettől kezdve harminc éven keresztül a várost szolgálta. 1780-ban kanonokká nevezték ki, 1783-ban pedig Batthyány Ignác püspök (a hires gyulafehérvári könyvtár és csillagvizsgáló megalapítója) az udvarhely-és csíkszéki püspöki helynökség élére nevezte ki püspökhelyettesi címmel. Nem előzmény nélküli ez a kinevezés, hisz Török Ferenc ennek előtte és eztán is gyakran volt vezetője jelentős egyházi vizsgálóbizottságoknak. A legjelentősebb talán az 1784-es, amikor a csíksomlyói kegytemplom Szűz Mária szobrához kötődő csodás gyógyulásokról folytattak vizsgálatot. Avizsgálat alaposságáról Bárth János kecskeméti néprajzkutató tanulmányából (A Vígasztaló Napbaöltözött Asszony-Csodás Gyógyulások egyházi vizsgálata Csíksomlyón 1784-ben, Kecskemét, 2000 ) is meggyőződhetünk. Iskolaigazgatóként, püspökhelyettesként és az udvarhelyi plébánia papjaként egyaránt lelkiismeretes munkát végzett.

A legjelentősebb munkája a plébániatemplom újjáépítése volt. 1788 tavaszán fogtak hozzá a munkához: felhasználták a régi templom minden felhasználható darabját ( ma is látható beépítve a templomba az 1679-es évszámmal ellátott reneszánsz ajtókeret), a hívek közmunkával segítettek, a tehetősebbek fát, meszet, pénzt adományoztak. Török Ferenc nemcsak kezdeményezte és vezette, de saját birtokairól is sok építőanyaggal járult hozzá a templom gyors felépüléséhez. Így is öt évet vett igénybe az építés, 1793 tavaszán Batthyány püspök szentelte fel De nemcsak az udvarhelyi templomot építette Török. Szülőfalujában, a családi birtokon egy kisebb méretű templom készült neki köszönhetően, hogy faluja katolikus hívői ne kelljen Udvarhelyre vagy Szenttamásra menjenek istentiszteletre.

Érdemeiért, 1791-ben, a szék akkori királybírája magas egyházi kitüntetésre akarta javasolni. Levelében Török visszautasította a szándékot:”Azért azon díszes ruhát, mellyel az én méltatlanságomat kívánták némely jó Uraim ékesíteni, igen nagy örömmel fogom másokon szemlélni és tisztelni. Én megelégszem hazám fejeinek szép itéletével és abban, amiben vagyok, hátramaradt életemet folytatom.” Haláláról az anyakönyvben a következőket jegyezték fel:”Élete utolsó napját is a kegyesség és önfeláldozás jellemezte.“ Mit köszönhetünk neki mai udvarhelyiek? Az életpéldát, amelyet nyújtott számunkra. A templomot, mely ma is régi szépségében, tekintélyt parancsolóan tekint a városra.