Barót, 1801. augusztus 10. – Kolozsvár, 1874. március 15.

Teológus, arbei címzetes püspök és apát-kanonok, gyulafehérvári csillagász- kanonok. Keserű Ferenc és Beke Anna fia. Hét gyermek közül ő a hatodik. Tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban kezdte, majd Gyulafehérváron folytatta. Tanulmányai befejeztével beutazta Németországot, Itáliát és Csehországot. 1825. április 10-én pappá szentelik. Felszentelése után Marosvásárhelyre helyezik káplánnak és tanárnak. 1827-től a gyulafehérvári Batthyáneum segédcsillagásza és könyvtárosa, közben az ottani líceumban matematikát tanított. 1840-42 közt Bécsben csillagászatot tanult, hazatérve a gyulafehérvári csillagvizsgáló „canonicus astronomusá”-vá nevezték ki. 1843-ban az elavult csillagvizsgálót modernizálta, rendszeres meteorológiai észleléseket folytatott.

A régi csillagvizsgáló toronyba új délvonalmutatót (“Meridianus”) és más készülékeket szerzett. Ekkor már a gyulafehérvári püspöki líceum erkölcsteológia, pasztorális és pedagógiai tanára, a Batthyaneum vezetője, az egyházmegyei levéltár őre, egyházmegyei revizor, szentszéki bíró. Később Kolozsvárott gimnáziumi igazgató, státusi referens. 1848. május 29-én a gyulafehérvári káptalan követeként részt vesz a kolozsvári országgyűlésen. 1848-ban megvádolják, amiért beszédében Jellai és Windisch-Grätz seregét rablóbandának minősíti. Hiába igazolja magát, állásából felfüggesztik, és 500 forint hadisarcot rónak ki rá. Képviselőként többször felszólalt a dézsma eltörlésének ügyében is. A szabadsdágharc és az egyházi megújulás elkötelezettje, a forradalom bukása után üldözték. Tudományos munkát 1851-ig végzett. Rendkívül sokoldalú ilyen irányú tevékenysége is. Például az ő szakértő felügyelete alatt másolt Elekes János papnövendék az Akadémia számára egy, a gyulafehérvári Batthyaneumból beérkező, kódex-kéziratot.

A másolat elé volt kötve Keserű Mózes 1833. szeptember 19-én kelt kísérő levele. Csillagászati megfigyeléseiről magyar és idegen nyelvű beszámolókat közölt hazai és külföldi folyóiratokban. Cikkeit többek között a kolozsvári Természetbarátban is közölte (pl. A károly-fejérvári csillagdából 1847; Az 1846. évi meteorológiai vizsgálatok eredménye. Károly-Fejérvár földirati adatai 1847). 1851-ben Kovács Miklós püspök kanonokká nevezik ki. Teológiai tanár és a papnevelő intézet rektora lesz. 1861-ben kolozsmonostori apát és újból státusi referens. A pápa 1871. március 9-én arbei címzetes püspökké nevezte ki, tehát mint ilyen, főrendházi tag. 1874. március 15-én halt meg Kolozsvárt. Végrendeletében több jótékony célú “hagyománya” mellett a Magyar Tudományos Akadémiára 200 forintot hagyott. Kéziratban maradt ránk 1868. március 31-én kelt Önéletirata. A kolozsmonostori Kálvária-templomban helyezték örök nyugalomra, síremléke ma is ott látható.