1914-1978

1914. november 10-én született Székelyudvarhelyen. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az egykori Római Katolikus Főgimnáziumban végezte. Irodalommal egyetemi hallgató korában kezdett el hivatásszerűen foglalkozni. Több neves erdélyi sajtóorgánum belső munkatársa volt. Írásai jelentek meg a Brassói Lapokban, a háború után az Irodalmi Almanach szerkesztője. Az irodalomtörténet elsősorban mint elbeszélőt tartja számon, holott lírai alkotásokkal indította irodalmi pályáját. Kritikusainak egybehangzó véleménye szerint novellisztikája az erdélyi magyar széppróza jelentős teljesítménye. Életében több verseket és prózai alkotásokat tartalmazó kötete jelent meg. Hogy csak egy párat említsünk:a két világháború között Sáros földeken címmel verseskötetet jelentetett meg Budapesten.

A Szőcs Jenő beleegyezik című elbeszéléseket tartalmazó kötetét 1950-ben adták ki Bukarestben. Négy évre rá novelláit tartalmazó kötetét Új csapáson címmel publikálta szintén Bukarestben. 1955-ben karcolatokat adott ki Barátságos mérkőzés címmel. Rá egy évre Otthoni földön című elbeszéléskötetét is a fővárosban nyomtatták. Újabb novellákat, karcolatokat jelentetett meg az 1960-as években Hajnaltól alkonyatig, Kaland a tavon címmel. Egyetlen humoros kalandregényt írt, melynek címe Bonyodalom a földszinten. Az említett mű meg is jelentetett 1968-ban. Irodalmi és publicisztikai tevékenysége mellett a MADOSZ aktivistájaként a politikai életben is részt vett. Tamás Gáspár gyakran és szívesen járt haza szülővárosába, az iskolavárosba. Érdeklődve, örömmel figyelte a Küküllő-menti város pezsgő, mozgalmas irodalmi és művelődési életét.

Ötletekkel, tanácsokkal, hasznos meglátásaival mindig is segítette a város vezetőinek munkáját. Nagyon beleérzett, helyesen látta, hogy mit kellene tenni a város művelődési életének érdekében, a szinházi élet fellendítéséért. A helyi értelmiségiek feladatát a felnövekvő nemzedék tanításán kívül a művelődési élet megszervezésében, irányításában látta. A második világháborút követő nehéz időkben, 1956 novemberétől 1959 szeptemberéig a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójaként részt vett a kulturális, művelődési élet szervezésében. A színház, a színházi élet megrekedtségéről, nehézségeiről számol be. Nagy tervei voltak, Az ember tragédiáját Major Tamás rendezésében kívánta színre vinni. Meg akarta újítani, fel szerette volna pezsdíteni a kolozsvári színházi életet, célja egy új színházi kultúra megteremtése volt. Számos színház-politikai, színházszervezési, újító intézkedést javasolt. 1978. december 14-én halt meg Kolozsváron. Halála után összegyűjtött elbeszélései Elkésett bölcsődal címmel jelentek meg a Romániai Magyar írók sorozatban.

Ozsváth Imola